2014. január 26., vasárnap

5. rész

Fagyizást félretéve mentünk el egy starbuck'sba. Őszintén szólva semmi kedvem csinálni valamit, de otthon ülni sem akarok. Shannont most hanyagolom, valami úton módon nem akarok vele lenni. Nem keresem a társaságát.
- Nézd már! Ott van Nath és Ty – mutat ki az üvegen a bolt előtt elhaladó fiúkra. Feléjük emelem tekintetem és bámulni kezdem Őket. Tyler nagyon helyes és kedves fiú. Ezt szeretem benne, talán ez fogott meg benne! 
Egy párszor beszéltem vele mikor náluk voltam, de máskor nem. Az bizony tény, hogy néha egy idióta gyerek. Szét röhögöd rajta magad! De attól aranyos és szeretjük.
Kifizettük az italainkat és elindultunk hozzánk. Hogy mit fogunk csinálni az rejtély, de ha rajtunk múlik kitalálunk valamit.

- Tyler szemszöge -



Nathel elmentem a plázába anya szülinapjára dekorációt venni. Persze drága húgom nem tudott volna elmenni, nem is ő lenne. Ahogy elvégeztük mindenki ment a dolgára. Én azt a 'dolgot' a húgommal töltöttem. Olyan régen voltam vele egyedül, úgy 3-4 napja. Viszont a fiúkat sem fogom elhiányolni, de nekem mindig ő az első. Ő a én egyetlen - na jó nem - húgom akit imádok. 

- Nos gyermekeim, van egy számomra jó, nektek meg nem tudom milyen hírem. Jade ma estefelé ér haza apával – mosolyogva csapja össze a tenyerét anya. Ne, csak Jadet ne! Jó húgom ő is, de nem vagyok kíváncsi a dumájára. 'Én leszek valaki az életbe, nem úgy, mint ti' , ' Én sokkal jobb vagyok nálatok' , 'Sokkal szebb vagyok, mint Shannon' és még sorolhatnám mikkel szokott minket megbántani. Igaz mostanra már megszoktuk, de ha Sanról olyat mond, mindig megríkatja szegényt. Pont az ilyenektől védem! Nem szeretném, hogy holmi kicsi lányok miatt szenvedjen! Ő úgy szép ahogy van, nem pedig 90 kg sminkel.
- Nagyon jó. Szóval 1 hétig a szobámban leszek. Ty majd hozz nekem enni. – fájdalmas arccal megy fel a szobájába.
- Istenem, megőrülök tőlük! – csóválja fejét anya.
- Tudod, megértem miért cselekszik így! Én is ezt tenném! – állok ki húgom mellett. 100%-ban igaza van!
- Ennyire rossz lenne Jade? – kérdez rá halkan, miközben megfordul. Ha te azt tudnád!
- Igen, ennyire. Már ott elbasztátok, hogy engedtétek a londoni iskolába! Könyörgöm anya 13 éves volt! Most 15 és már bocsánat, de olyan, mint egy sarki kurva! Bánt mindenkit! Bántja Shannont! – fakadok ki.  És kimondtam! Kijelentem, hogy a 'testvérem' egy kurva. - De ha nem bánod, felmegyek az egyetlen húgomhoz. – hangsúlyozom ki az 'egyetlen' szót. Jelen pillanatban nagyon nem érdekel mit hisz rólam. Gondoljon amit akar, ez az igazság.
Két fokkal szelem a lépcsőt, majd egyenesen San szobája elé megyek. Halkan kinyitom az ajtót, ahol az ágyon sírdogáló húgomhoz sétálok. Szörnyű így látni! A szívem szakad meg, ha ránézek. Óvatosan felemelem a takaróját és bebújok mellé. Derekára fonva kezemet közelebb húzom magamhoz, majd egy puszit adok az arcára.
- Ne sírj! Nem érdemes miatta! Ő csak egy kislány, aki féltékeny rád, ezért is piszkál! Tudom, hogy csesztetni fog, de itt vagyok én! Megvédelek tőle! Egy rossz szó rád, kirakom a házból! Jó? – kérdezem meg, mire egy aprót bólint. Szembe fordul velem, de az arcát nem mutatja, inkább a takaróba fúrja.
- Na, kapsz 5 percet, hogy készen legyél! Lent találkozunk. – állok fel mellőle, majd kisétálok a szobából. Remélem ez jobb kedvre deríti majd.


- Shannon szemszöge -

Nyöszörögve keltem fel a ágyból, és mentem a fürdőbe. Hajam egy csattal elcsatolva, hajoltam a mosdókagyló fölé. Megengedte a hideg vizet, tenyerem alá emeltem, majd a benne lévő vízzel az arcomat megmostam. Jól esett a hideg víz, csak úgy, mint Tyler szavai. Az egészet hallottam, amit anyának mondott. Teljes mértékben igaza van! Inkább hanyagolom a Jade témát. Gyorsan összefogtam a hajam, majd lesiettem a lépcső végén álló bátyámhoz. Anyának beszólt a konyhába, hogy elmegyünk és kiléptünk a házból. Elindultunk valamerre, s közben arról beszéltünk, mit csináljunk holnap. Ty eltervezte, hogy átjönnek a fiúk jobban összebarátkozni velem, mivel Tom teljesen be van zsongva, hogy a barátja legyek. Utána elmegyünk valahova már a lányok társaságában, és ha minden jól megy Tommy húga is leszek. Juhú, két bátyám lesz. Már csak az a kérdés, én akarok-e barátkozni? Mi van ha pont leszarom mit akarnak? Vagy ha, nem keresem a barátságuk? Na? Na? Jó, ez hülyeség! Még jó, hogy összebarátkozunk!
Közben már a lábam lejártam, hova visz ez? Adta Isten, meghallottam azt a csodálatos dolgot, hogy megjöttünk.  Felnéztem a házra, amin a kedvenc cukrászdám neve virított. Jaj, Istenem mennyit jártunk ide régebben, mindig azért könyörögtem! Az én bátyám tudja hogy kell egy lányt felvidítani. Le nem tudom vakarni a mosolyt az arcomról. Ty kinyitotta nekem az ajtót, így bementem. A pulthoz léptünk, ahol rendeltünk magunknak egy-egy szelet süteményt. Én tiramisut, míg Tyler vaníliás sütit. Az egyik asztalhoz leülve, kezdtem el falatozni a mennyei sütit. Hogy én ezt hogy fogom meghálálni bátyámnak!
- Köszönöm, hogy jobb kedvre derítettél – nézek fel rá. Elmosolyodik, majd széttárja kezét jelezve ; öleljem meg. Szorosan fonom át kezeim, teste körül. Annyira szeretem.
- Jajj a kis cukik – hallottunk egy hangot mögülünk. Elengedtem Tyt és megfordultam.
- Most elrontottad te barom – vágta hátba Tom Nathant aki a földön landolt. Odamentem hozzá, majd  leguggoltam mellé.
- Jól vagy? – kérdezem. Hátára fordul és rám emeli tekintetét.
- Igen, csak mindjárt elüt egy bicikli – áll fel, majd engem is arrébb húz. Pont akkor suhant el egy bicikli, majd 3 autó. Én tényleg az hittem viccelődik.
-  Köszi – mosolygok felé. Oldalra biccenti a fejét és elmosolyodik. Cuki.
Feltápászkodtam a már hideg és kényelmetlen talajról, majd Nathnek is segítettem. Egy kicsit már hideg volt és kezdett sötétedni is, de még kibírtam, nem fáztam annyira. Elindultunk a park felé, ami pár lépésnyire volt innen. Fiúk leültek a padra, míg én rohanni kezdtem a játszótéri hintához. Ráültem, s nagy lendülettel ellöktem magam a talajtól. Lábam előre-hátra lóbáltam, ezzel egyre magasabbra repítve magam. Később Tom csatlakozott hozzám. Bátyámék kalózosat játszottak a csúszda várába, ahova mi is beszálltunk. Játék közben megkaptam Nath pulcsiját, mivel már fáztam. Igaz, hogy a combom közepéig ér, az viszont nem bajon. Utána kitalálták, hogy én vagyok a hercegnő, aki férfinak képzeli magát, ezért úgy öltözik, de attól függetlenül szép és meg kell menteni. Annyi hülyeséget kiabáltak, hogy már fájt a hasam a nevetéstől.  A tűzoltó rúdon megszöktem, amiért Tom le akart fejeztetni, de elfutottam előlük. 

Út közben azon gondolkodtam, milyen fura, hogy mindig ugyanebben a sorrendben megyünk : Nathan, én, Tyler, Tom. Habár jó ez, de érdekes is.
Jade Cambell
Ház előtt elköszöntünk a fiúktól. Én befelé mentem, ameddig ők kint beszélgettek. Az ajtó elé érve meghallottam a hangját. Ökölbe szorult a kezem. Hirtelen jött bátorsággal rontottam be a házba. Lerúgtam a cipőm, majd a nappaliba vettem az irányt. Ott ült, keresztbe tett lábbal, szőke egyenes hajával, mininadrágjában, pánt nélküli topjában és magassarkúban. Rám emelte tekintetét, amitől megijedtem. Nem ismerek rá. Ennyire nem volt ilyen. Rögtön elájulok! 
Gonosz mosolyra húzta száját, s végigmért tetőtől talpig.
- Jesszusom! Ki ez? – jön mellém Ty. Nem lehet akkora hülye, hogy nem ismeri meg! Apa csúnyán nézett rá, én pedig odafutottam hozzá. Annyira hiányzott apa! Jól megszorongatott, csak úgy mint testvérem. Tyler leült a kanapéra én meg a mellette lévő fotelba.  Rám néz, majd megakad valamin a szeme. Végig nézek magamon mikor is leesett mit néz.
- Baszd meg! Nathan pulcsija! – csapok a fejemre, amin elkezdenek nevetni a kisasszonyt kivéve. 
Teljesen kiment a fejemből! Majd holnap odaadom neki.

2014. január 25., szombat

4. rész

Az ablakon átszűrődő nap sugaraira keltem. Kinyitom a szemem, de nem találok senkit mellettem. Tisztán emlékszem, hogy Tylerel aludtam. Nagy nyújtózás közepette ülök fel és veszem szemügyre a szobát. Sehol senki. Egymás után helyezem lábaim a szilárd talajra, s állok fel. Kilépek a szobából, majd lefelé indulok. Konyhába beérve 3 fiút, plusz egy siető anyát vélek felfedezni.
- Szia kicsim – ad egy gyors puszit anya, majd távozik az ajtón.
- Jó reggelt álomszuszék – mosolyog bátyám. Odamegyek hozzá, megölelem és egy puszit nyomok az arcára. 
- Neked, jobban mondva Nektek is – nevetek fel. Töltök magamnak egy kis kávét, teszek bele kellő mennyiségű cukrot, majd felfelé veszem az irányt. Bögrét az íróasztalomra teszem, és a szekrényem elé állok. Kis gondolkodás után kikapok egy rózsaszín pólót amin fekete tigris díszeleg, egy fekete nadrággal. Tytól kapott masnis nyakláncom felveszem, majd a tükör előtt kifestem alap szinten magam. Hajam kontyba megcsinálom és egy masnit rakok bele. Táskámat vállamra véve megyek le. Felkapom a cipőm, és kilépek az ajtón, mögöttem a fiúkkal. Kicsit fura. Soha nem mentem még velük iskolába. Biztosan mindenki bámulni fog - amit utálok. 
A dolgokba beletörődve mentem Nathan mellet. Néha félve rá pillantottam, de el is kaptam a fejem. Inkább megyek előre nézve. 

Suli elé érve megpillantottam a nyomorék Robertet, ezért szorosabban Nath. Biztos vagy benne, hogy engem várt. Már a mocskos vigyoráról leolvasom. Lehajtom a fejem, de Nath megáll és kezemet megfogva visszaránt magával szembe. Wow, nem gondoltam volna.
- Miért bujkálsz ennyire? Kitől félsz? – kérdez rá. Ajaj, most mondjam meg neki? Tuti, hogy szólni fog Tylernek, és akkor meg fogja verni Robertet, de azt nem akarom! Lehet hogy Ty jön ki rosszabbul, nem az a nyomorék! 
- Hát, jobban mondva undorodok tőle, nem félek – húzom a szám, miközben zöld szemeibe nézek. 
- El is mondod ki az? – mosolyodik el. Az a cuki mosoly! Shannon ne mondj ilyeneket! Semmi esélyed nála! Verd ki a fejedből! Na de jó, már magamban is beszélek! Gratulálok magamnak!
- Öhm – megyek mellé. Az irányába mutatok. 
- Kérlek, ne mond Tynak! – kérlelem, de nem mond semmit. Előre néz, rémisztő tekintettel. Kezd megijeszteni! 
- Nem fogom, de ha pár napon belül nem hagy békén én fogok odamenni és megverni! – indul meg az épület felé. Na, Ő most meg akar védeni, vagy csak azért mondta mer a barátjának a húga vagyok? Ez így nem jó! Le kell kaparnom magamról azt a köcsögöt, vagy gondok lesznek. 
Sietve indulok Nathan után akit utol is érek. 

- Zoe szemszöge - 

- Nézd már! – mutat Jaz a kapu irányába. Na végre! Már nem ártana Sannak megérkeznie! De, mit csinál? 
- Hú, ott lesz valami! – kezd el vigyorogni a szőkeség. Nathan és Shannon? Nem hiszem! Nem azért mondom, mert 'féltékeny' vagyok, hanem mert nem látom sok esélyét annak, hogy összejöjjenek! Mind kettő különböző. Shannon aranyos, néha bunkó, míg a másik az ellenkezője, persze ez az én véleményem! Igaz nem ismerem őket, de amiket hallok, ezek jönnek le!
Ezek mit csinálnak? Barátnőnk valamit mutat a fiúnak, akinek eltűnik a mosoly az arcáról és gyűlölet sugárzik belőle. Csak nem...? Elmondta volna neki? Nem fél, hogy valami lesz?
- Jössz már? – hallottam meg az előbb  emlegetett hangját. Mi, már becsengettek? 
Táskám felvéve rohantam a kétszárnyas ajtó felé. Bementünk a termünkbe, ahol elfoglaltuk tisztességes helyünket. Én Jasmine mellett, San pedig mögöttünk egyedül. De jó neki.

- Mit csináljunk? – kérdez rá a szőkeség. Szobában ülni biztos nem, mert semmi kedvem bent ülni.
- Öhm.. menjünk el sétálni? – kérdezek rá, mire Jaz szája  mosolyra húzódik. Összeszedtük magunkat, és elindultunk az egyik fagyizó felé. 

3.rész

Reggel valami fura zajra ébredtem. Vagyis mondhatnám hangra. Szemeim lassan nyitottam ki. Felültem az ágyon, majd a hang felkutatására indultam. Ahogy lejjebb értem, úgy hangosodott a förtelmes zaj. 
- Kuss! – fogom be kettő fiú száját. Lassan veszem el kezem, és törlöm meg a pólómban.
- Jó-jó, na! – nevet bátyám, mire egy grimaszt küldök felé. Fogom magam és a konyhába megyek. Elveszek egy narancsot, meghámozom, majd visszatérek a nappaliba. Elhelyezkedek a kanapén, és elkezdem enni a narancsot. Megcsörrent a telefonom, ami az asztalon (?!) volt. Kezembe vettem a készüléket, majd felvettem. 
- Szia Jaz – köszönök bele. A 'Jaz' szó hallatára mindenki aki a szobámban van ám néz.
- Hali. Csak azt akarom kérdezni, hogy nem-e mehetnék át? Adam nem hagy békén! – mondta hangjában félelemmel. Kicsit sem csodálom, hogy el akar jönni. Adam idegbeteg! Múltkor is majdnem belém állított egy kést! Mást is bántani akart, csak azok jól megverték, a lányok meg elfutottak. Amennyit ő drogozik az már felháborító. Annyi esze meg nincs az anyjának, hogy elvonóra küldje! Jasmine el akar költözni onnan az apjához. Jobban is teszi, legalább közelebb lesz hozzám. Meg tudom védeni.
- Úristen! Ne merj otthon tartózkodni! Most gyere ide! Nem szeretném ha valami bajod lenne! És hozz fürdőrucit – az eddigi parancsoló hangom, lágy és aranyosba ment át. Felpillantottam a fiúkra, akik csak vigyorogtak. Nyugodtan, úgy sem engedem őket Jaz közelébe.
- Oké. Szia, puszi – hallom a hangján a boldogságot. Szeretem amikor boldog, nem a bugyuta öccse miatt fél megszólalni.
- Szia, puszi – teszem le mosolyogva. Ölembe letéve a telefont, falatozom tovább a narancsom. Két fiú lehuppan mellém, ezzel halálra ijesztve engem. Egyik oldalról, a másikra kapkodom a fejem. Most mi van? Miért vigyorog Nathan és Tyler? Tom miért nem?
Kérdőn pillantok rájuk, de nem jön válasz. Hát jó. Nathen áthajolva, megfogom a távirányítót és vissza ülök a helyemre. Kapcsolgatni kezdem a tévét mikor is rájövök valamire. Pizsamában vagyok! Sietősen az emeletre megyek, be a szobámba. Felveszem a bikinim és rohanok le, mivel csengetés hallatszott lentről. Kettesével szeltem a fokokat és biztonságban, karcolás nélkül leértem. Piros pont nekem. Kinyitottam az ajtót, ahol a szőkeségem vigyorgott vissza.

- Jasmine szemszöge - 

Kicsit furcsálltam, hogy San fürdőruhába  nyitott ajtót. Bár viccesen nézett ki úgy hogy az arcába borult a haja.
Megöleltem, majd bementünk a házba. Boldogan vettem észre, hogy itt vannak a fiúk is, akik - csak úgy megjegyezném - a nappaliban birkóznak kié legyen a tévé irányítója. Shannon megragadta a kezem, s szem forgatva húzott fel a 'kuckójába', más néven a szobájába. Ágyra levágva cuccomat, társultam Sanhoz aki éppen a haját kötötte össze egy kontyba. Elvégeztem e bonyolult tevékenységet, majd egy törölközőt fogva, mentünk le. Kimentünk a kertbe, ahol csak úgy sütött a nap.
- Mai terv. Fürdünk, napozunk, eszünk, megint fürdünk, esetleg kihívjuk a fiúkat, este pedig itt alszol, mivel féltelek és nem szeretném, ha az idegbeteg öcséd megölne. – vázolja barátnőm a mai programunkat. Jól hangzik ez a semmittevés.
Szemüveget felvéve feküdtünk le egy-egy napozóágyra. Miközben süttettük magunkat Shanonnal arról beszéltünk mennyivel jobb lenne ha apámnál laknák. Sok részben igaza volt, én mégis maradnák otthon. Szeretem anyát és a hülyeségeit eltekintve Adam-et is, de egyszerűen félek tőle. Otthon szinte senki sem szeret - még anya sem nagyon -, apánál pedig ott van Anna és a mostohatesóm Milan is. Talán ott tényleg jobb helyem lenne. Kapnák sok szeretetet, nem pedig halál fenyegetést.  

Fura hangot hallok a kert sarkában levő kisebb 'ház'-ból. Kicsit megijedtem, de San is. Hirtelen pattan fel és kezd kiabálni, miközben megindul a hang irányába.
- Tyler te idióta! Nem engedted ki a kutyákat, pedig este tisztán, érthetően elmondtam. Csórikáim mióta lehetnek bent! Legalább lenne annyi eszed! Mi van ha melegtől elájulnak?  Nem vagyok kínai, hogy szalámit csináljak belőlük!  – engedi ki a két kutyát. Kezébe veszi a két állatot, majd a házukhoz véve, leteszi őket. Ad nekik enni, és felém fordul.
- Nem vagy éhes? – mosolyog.
- De, egy kicsit. – mondom. Ebben a pillanatban egy nagyot korog a gyomrom. Nevetve megyünk be a konyhába. Két mirelit pizzát betéve a sütőbe, megyünk a nappaliba. Én Ty és Tom között foglalok helyet, míg San Nathan és bátya között. Tévére pillantok, amin foci megy.
- Kapcsold az Mtv-re. Lesz az ABDC. Kíváncsi vagyok Chachi-ék produkciójára. – kérleli bátyát, de nem vállt be. Idegesen veszi ki Nath kezéből a laptopot, s megy fel a műsor oldalára.
- Héj – szólal fel a fiú.
- Nézd a focit – inti le Saci, s nézi a laptop képernyőjét.
Én is követem példáját, csak telefonon.

- Hétfő, iskola. Shannon szemszöge -

A lányokkal állunk és beszélgetünk, mindenféle hülyeségről. Persze én mással kötöm le magam. Egy nyomorékot próbálok lelökni magamról. Oh, fúj. Gusztustalan ez a gyerek! Hányingerem van a nagyon erős parfümjétől. Esküszöm megtépném a szőke haját, és röhögve vágnám földhöz a förtelmes parfümjét.
Kezét, mint aki jól végezte dolgát átteszi vállamon, majd barna hajam kezdi simogatni. Úristen, rögtön elhányom magam! Valaki hozzon egy zacskót. Legalább Ty venné a fáradtságot és  80°-kal fordulna el a tengelye körül, de nem! Inkább hagyja had szenvedjek.
 Megutáltam a 'cica', ' baba',' édes' becézéseket. Meg tudnám fojtani egy kanál vízben, és még a kanalat is lenyomnám a torkán.
Adta Isten,  megszólalt a csengő. Nyomorogva mentünk be a kis ajtón, egyenesen a legjobb osztály terme felé. Imádom az én osztályom.

- Délután -

A házim utolsó betűjét írtam le, mikor bátyám ront be a szobámba. Sietősnek néz ki.
- Húgi! Pattanj. – forgatta meg kezében a kocsikulcsot.
- Hova megyünk? – kérdezem összehúzott szemöldökkel, miközben egy pulcsit veszek fel.
- Hát nem emlékszel? – megrázom a fejem. Nem rémlik semmi közös program. – Anyának nemsokára szülinapja és megbeszéltük, hogy ma elmegyünk ajándékot venni – magyarázza. Uh, tényleg! Már az ajándékát is kigondoltam
Nagy sebességgel mentünk le a előszobába. Felvettük a cipőinket és anya tudtára adtuk egy 'Majd jövünk!' kiabálással, hogy elmentünk. Beültünk Ty kocsijába, majd a pláza felé vettük az irányt.

~

- Na akkor hova is megyünk először? – kérdez rá bátyám.
- Könyvesboltba, majd egy ruhaüzletbe. – néztem körbe holmis lehet egy könyvesbolt. Fent van a másodikon. Mozgólépcsőre állva mentünk fel, Ty közben azt ecsetelte, hogy nekem minek új ruha, persze nem magamnak akarok, hanem anyának. Csinos kis ruhára gondoltam amit, egy hónap múlva fel tud venni a házassági évfordulójukra szervezett vacsorán.
- Milyen könyvet akarsz neki? – kérdezi meg, mikor beléptünk a boltba.
- Csontváros – adom tudtára. Kis eladói segítséggel megtaláltuk a keresett könyvet, amit pár másodperc alatt magunkénak tudhattunk. Következő úticél anya kedvenc ruhaboltja volt. Sok keresgélés után, megtaláltam neki a tökéletes ruhát. Mivel nagyon jó alakja van, ezért egy testhez simuló ruhát választottam. A háta x alakban ki van vágva, az elején mell résznél pedig kicsi kövekkel van kirakva. Nagyon jól néz ki, így fekete alapon. Kifizettem a ruhadarabot, majd távoztunk a boltból.
Tyler kocsijába ülve, kapcsoltam be magam és a rádiót is. Hazafurikáztunk, ahol én úgy osontam be. Nem akartam, hogy anya meglássa a kezemben lévő szatyrot. Szobámba el is dugtam. 

Este megvacsoráztunk, majd mindenki ment a dolgára. Gyorsan lezuhanyoztam és bebújtam az ágyba. Lányokkal beszélgettem, 9 felé pedig álmosan dőltem el. Fél óráig próbáltam aludni de sehogy sem sikerült. Felálltam a puha ágyikóról, kimentem szobámból, egyenesen bátyáméba. Nem tartózkodott a helységben, feltételezem fürdik. Bebújtam kék takarója alá és vártam. Pár perc múlva besüppedt mellettem a hely.
- Hát te? – kérdezi, s átkarolja a derekam. De szeretem ilyenkor.
- Nem tudok aludni. Itt maradhatok?
- Ez hülye kérdés volt. – nevet fel. – Jó éjt. – ad egy puszit.
- Neked is. – puszilom meg az arcát. Fejem párnába fúrva csukom be szemem, s alszom el.

2014. január 21., kedd

2. rész

Olyan 10 felé lehetett, amire hazaértem. A lányok haza mentek, a fiúk meg gondolom itt éjszakáznak, mert úgy bebasznak, hogy alig tudnak hazamenni. Mindig így van!
Bevágtatok a konyhába, a nappaliba már egy kólával megyek. Kapcsolgatom a tévét, mikor is rádöbbenek valamire. Túl nagy a csönd, már gyanús! Pár percig még ülök, aztán veszek egy kis bátorságot, hogy felkutassam mi ennek az oka. Felmegyek Ty szobájába, ahol csak a lámpa ég, és rend van(?!). Minden szobát átnézve, mentem ki a kertbe. Áhhá, megvannak. Mind a jakuzziban ül egy sörrel.
- Mi van itt? – megyek oda, és támaszkodok meg a szélén.
- Pihenünk – ránt vállat Tom. – Te nem jössz? – mosolyodik el.
- Szerintem valaki nem lenne oda érte. – nézek bátyám felé, aki felnevet.
- Engem nem zavar. Gyere nyugodtan – mosolyog.
Vállat rántva megyek be a szobámba. Kis keresés után kezembe akadt a bikinim, amit egyből felkaptam. Hajam átfésültem, s a fejem tetejére kötöttem. Lemostam magamról a festéket, majd törölközőket fogva mentem le. Elhúztam a kertet és a házat elzáró ajtót, majd magam után gondosan visszahúztam.
- Baszd, elfelejtettük a törölközőt! – csapott a fejére Ty, amint meglátta a kezemben.
- Mi lenne veletek nélkülem! – nevetek fel. Lerakom a türcsiket, s beülök Tom mellé. Hátra hajtottam a fejem, majd élveztem ahogy a kis buborékok végigjárják testem körvonalát. Jó volt egy kicsit pihenni.
Fura, ahogy most bánnak velem. Tök rendesek, bár Sykes még nem szólalt meg. Ez jelen pillanatban lényegtelen, nem is izgat, csak egy kicsit. Ránéztem az illetőre, aki engem vizslal. Elmosolyodik, én meg elfordítom buksim. Kicsit beszélgettünk, aztán úgy döntöttünk, hogy bemegyünk a medencébe. Én szálltam ki utoljára, és estem is majdnem el. Persze a fiúk jót nevettek rajtam. 

Medence szélén foglalok helyet, lábamat belelógatva nézem hogy, hogyan nyomják le egymás a víz alá. Kiabálnak, ordítoznak, ami nevetésre késztet. Lábammal enyhén a vizet fröcskölöm, ügyelve arra; ne menjen senkire! Ez annyiban marad, mikor is Nathan elhalad előttem egy mosoly kíséretében.
Kis idő múlva, kezem a medence szélére helyezve tartom meg magam és lassan ereszkedem bele. Meglepően meleg, ahhoz képest, hogy 11 óra. Oda sétálok a fiúkhoz, elveszek egy szivacsos úszógumit, majd hassal ráfekszek. Hallgatom mit beszélnek, míg szóba nem kerül Kyle jövőheti bulija, amire meg vagyok hívva.

- Tuti ott leszek! Kyle nagyon jó bulikat csinál! – szólal fel bátyám. Nagyon igaza van. Kibaszott jó bulikat alkot.

- Jaja. Sok pia, jó csajok, dübörgő zene. – áradozik Tom. Ugyan ez ment le a fejemben csak 'csajok' helyett pasik.
- Csak egy valaki legyen ott, mi? – kacsint rá Nath. Mi? Miről maradtam le?
- Ha valaki ott lesz, ő is. – vigyorog, s lepacsiznak Ebben a pillanatban mindenki rám néz. Értetlenül meredek mindegyik szemébe, de csak 3 fejrázást kapok. Mi van? Valamelyik barátnőm bejön Tomnak? Valamelyik barátnőm be jön Tomnak! Hát ez fantasztikus, csak a drága Jasminem legyen!
- És te húgica, jössz? – húz vissza ezzel a mondatával a világba. Megrázom fejemet, majd rá szegezem tekintetem.
- Biztosan. Nem lehet kihagyni! – tátom el a szám.

Kimásztam a medencéből, ami kezdett lehűlni. Magam köré tekertem egy törölközőt, majd az utánam jövő fiúknak is adtam egyet-egyet.
- Ne már! Miért az enyém a szívecskés? – visított fel Ty. Szem forgatva totyorogtam be a konyhába, ahonnan egy üveg vízzel mentem ki. Szobám ajtaját becsukva, mentem a fürdőbe. Lemostam magam, és egy francia bugyi meg póló társaságában pattogtam kuckómba. Igazán meleg volt, így kinyitottam az ablakom. Megcsapott a már hűvösebb levegő, ami fürdés után jól esett, bár anya már rég rám szólt volna. 

Laptopom bekapcsolva, ültem le a puha ágyamra. Hátam a háttámlának döntöttem, a gépet pedig ölembe helyeztem. Bejelentkeztem Facebookra, és Twitterre egyaránt. Amint  szembetaláltam magam  Facebook világával, Jas rám írt.


Na,na,na, mi volt? Balhéztatok?



Hogy neked mindig ezen jár az eszed. Nem, nem balhéztunk. Sőt tök rendesek voltak. Még azt is megtudtam, hogy Tomnak tetszik az ÉN egyik barátnőm ;)

What? És ki az? Mond már el! Pls


Mit tudom én! Csak annyit, hogy az én barinőm ^^ Most megtisztelve érzem magam :3

Óóó, bár tudnád :( 

Hallod-e, elvileg Joenak tetszel xd Jajj annyit nevettem ezen xd

Omg! Ne xd Honnan veszed?:D

Krissy mondta az egyik barcsinőcskéjének, én meg pont hallottam. De tudod hogy van ez ;)


Tudom :D
Na barcsinőm lelépek. Jó éjszakát :*
Oki szió :)

Kiléptem mindenből, kikapcsoltam a gépem, és lesiettem a konyhába, valami enni való után kutatni, mert már kilyukad a gyomrom. A helységben összetalálkoztam a fiúkkal.

- Sacikám, csinálsz valami ehető dolgot? – nézett fájdalmasan Tyler.
- Én is azért jöttem. Öhm.. – bújok bele a hűtőbe. – Melegszendvics? – hajolok ki, a három jómadárra nézve. Nagyot bólintanak, majd helyet foglalnak az asztalnál. Kiveszek felvágottat, sajtot, ketchup-ot és majonézt, hátha valaki úgy szereti. Kenyeret, s kést elővéve, megyek a sütőért. Kis keresgélés után meg is lett. Bedugtam az áramba, had melegedjen fel.

Gyorsan megcsináltam 8 szendvicset, majd kettőt belehelyeztem. Négy tányért elővéve, felsorakoztattam őket a pulton. Az első kettő szendvicset ráhelyeztem egy tányérra, s így ment ez, míg el nem fogyott a megsütni kívánt szendvics. Három tányért megfogva mentem az asztalhoz. Leraktam eléjük, és visszasiettem pohárért. Eléjük tettem, és megint visszamentem, már az én 'vacsorám'-ért, persze innivalót is vittem, mivel nem poharat fogunk rágni. Hálálkodások között fogyasztottuk el. Elraktuk a helyére a mosatlant, majd mindenki Jó éjszakát kívánva ment fel az aktuális szobájába.

1. rész

- Tyrel Cambell! Most kihúzol a szobámból vagy páros lábbal rugdoslak ki innen! – kiabáltam a bátyámmal. Mit képzel, hogy csak úgy bejön a szobámba? Nagy lópikulát!
- Jó, jó, csak szólok, hogy átjönnek a fiúk. – kacsintott, majd kiment a világomból. Ki nem szarja le, hogy jönnek a barátai? Eddig sem voltam jóban velük, most sem leszek! Kész, passz.

Nos, fojtassuk a tanulást. Történelem. Kinyitottam, majd olvasni kezdtem, már amit értettem. Aha; jó, ez nem érdekel; oszt mit csináljak vele? Nagy gyorsasággal csuktam be a könyvet és süllyesztettem a táskám mélyébe. Telefonom a kezembe véve, dőltem el a puha, párnákkal telerakott ágyamon.

 Átjössz? Itt lesz Sykes meg Benett. Kérdezd már meg Jasminet is. Köszi. S.


Én még jó hogy megyek. Szerintem Jas is. Majd érkezünk. Z.

Faszántos. Ki tudom idegelni a bátyám. Vigyorogva pattantam fel az ágyról, és futottam le a konyhába, ahol anya újságot olvasott.
- Szia anya. Nem baj, ha átjönnek a lányok? – álltam meg mellette, mosolyogva. 
- Felőlem, de nem piszkálni egymást a bátyáddal. – nézett fel a hírlapból. Bólintottam egyet, majd a bátyámhoz siettem, aki a nappaliban ült.
- Átjönnek a lányok. Haha – nyújtottam ki a nyelvem. Tudom hogy utálja.
- Micsoda? Nem! Nem! Nem! Nem! ANYAAA! – kiabált be idegesen a konyhába.
- Anya, nem elérhető. Nincs vita. Majd Hétfőn jövök – ment ki a házból. Beült a kocsijába, majd elment. Tényleg, péntek van! Megy a barátnőivel valahova, mint minden héten.

Gonosz mosollyal az arcomon mentem fel a kuckómba. Kitártam az ablakom, majd kiültem a ház tetejére. Lábaim felhúztam, kezemmel átöleltem őket, fejemet pedig rá helyeztem. Imádok ide ki ülni. Ha szomorú vagyok, esetleg megbántottak, jó a kedvem vagy csak úgy. Néztem a ház előtt elsuhanó autókat, sétáló embereket, szálló madarakat. Csak mert jó a kedvem van, kiabálnák egyet, de nem vagyok olyan kultúrátlan . Kulturált ember vagyok, iskolában. Na jó, néha itthon is.
- Szia San – ül mellém Zoe. Másik oldalamon Jas foglal helyet.
- Hali – intek feléjük. Nekikezdünk beszélgetni.

Látom,  amint bátyám hülye haverjai közelednek a házhoz. Nathan amolyan rossz fiúsan, zsebre dugott kézzel, napszemüvegben, míg Tom csak szolidan van felöltözve.

- Baszd meg! Tom ritka helyes. – szólal fel a szőke hajú barátnőm. Jasmine-nek régebben is tetszett már Tommy csak hát ki mer hozzájuk szólni? Ők 'nagy menők', mi meg hülye kislányok vagyunk hozzájuk képest. Mindenki pedig milyen nagynak tart ezért, mert Tyler a bátyám. Sokan hiszik azt, hogy jóban vagyok a fiúkkal, pedig aztán, egyáltalán nem.
- Szerintem Tyler helyesebb! – állt ki bátyám 'szépsége' mellett Zoe. Ja még ha mernél is beszélni vele a 'Szia'-n kívül. Talán lehetnénk sógornők.
- Bárki bármit mond, Nathan kikúrt helyes. – szólaltam meg, előre nézve. Nekem, úgy mond egy ideje tetszik Nathan. Párszor beszéltem már vele, rendesnek rendes, de aztán bunkó is.
- Úúúú, hallottátok, hogy Bettyt megverték? Krissy úgy meg tépte és még be is vert neki. Egy lila folt van a szeme körül. – nevetett fel Jas. Hirtelen témaváltás, ez csak rájuk jellemző. Zoe is rákezdett, én már nem. 

Betty régen a legjobb barátnőm volt. Igaz utálom, de ezen akkor sem tudok nevetni.
A nevetést, kopogás zavarta meg. Odaszóltam egy 'igen'-t. A illető bedugta a fejét. Azt hittem leesek a tetőről.
- Shannon, légyszi segíts! – nézett segítség kérően Nathan. Bemászok a szobámba, majd elé állok.
- Mondjad – nézek rá unottan, mint akit nem érdekel. Belül igen is érdekelt mit akar.
- Bátyádnak kell valami telefon töltő, de nem tudom hol van. – nevetett fel.
- A csini szobájában nem is fogod megtalálni – nevetek. Az éjjel szekrényemhez megyek, kihúzom a fiókot és kiveszem a saját töltőm – Tessék. De el ne bassza, mert megverem! – adom a kezébe.
- Köszi – mosolyodik el, majd becsukja az ajtót és lemegy.

Lazán az ágyamhoz sétálok, majd eldőlök rajta. Lányaim mellém fekszenek, s beszélni kezdenek, amit én csak hallgatok.
- Shanooon! – hallottam bátyám hangját.
- Tyleeeer! – ordítom vissza. Pár másodperc múlva jön a válasz.
- Haha. Röhög a vakbelem! Told le a nagy segged! – kiabál.
- Mimet? – megyek ki a szobából a lépcső korlátjához. Lenézek, ahol a fiúk elterülve nézik a tévét.
- A cuki fejed – mosolyog, pilláit rebegtetve. Nagy sóhaj kíséretében, megyek le a lépcsőn.
- Hozol nekünk inni? – mosolyog édesen. Tudja, hogy így meg tud törni. Hát ez nem jött össze.
- Hoz a halál – vigyorodok el. Csúnyán néz rám, mire kinyújtom a nyelvem. Hú, eszembe jutott valami. A hűtőből kivéve 3 kólát, ahogy csak tudtam felráztam. Bevittem a nappaliban szétfolyó fiúknak. Tyler nyitotta ki először, akinek az összes az arcába ment. A többiekkel is ez volt.
- Shannon Cambell, most meghalsz! – álltak fel, mire futni kezdtem. Bementem a szobámba, nekidőltem az ajtónak, persze miután bezártam. A kulcs kiesett helyéről, egy kattanás, én meg próbálok menekülni, de valaki elkap. Levisz az emeletről, ki a kertbe ahol semmi szív fájdalom nélkül beledob a medencébe. Felmegyek a víz alól, ahol kiköhögöm a tüdőmbe jutott vizet. Kimászok a medencénkből. Enyhe szívroham jött rám. 3 póló nélküli fiú, köztük a bátyám, akinek azért mégis csak vannak kockái, csak úgy mint a másik kettőnek. Oh, máj gád.

- Ha úgy vesszük, én még mindig jobban jöttem ki. – utaltam rájuk, de nem esett le nekik. Vállat rántva mentem be a házba, egyenesen a világomba. A lányok az egészet láttak, Tyler teraszáról, ezért is olvadoztak róluk, míg én az elkenődött festéket szedtem le magamról. Felkentem egy újat, majd egy hasmutató pólót és rövidnadrágot felvéve, a tükröm elé álltam. Hajam megszárítottam, majd egy kicsit begöndörítettem.
- Hova mész/ megyünk? – hallottam Jas hangját.
- Elfelejtettem mondani, hogy Louise hívott a parkba. – igazítottam meg a hajam.
- Úúú hozza Jamest is? – csillantak fel szemeik.
- Megesik – rántottam vállat.  Mintha olyan nagy ember lenne James, a lányok úgy kezdték el sminkelni magukat. Sóhajtva hagytam el a szobát, majd a nappaliban levágódtam Ty és Tom közé. Nem beszéltem velük, csak néztem az idióta műsort, bár a szemem megakadt a fotelban ülő Nathen. Ah istenem, nagyon helyes! Valahogy jóban kéne lennem vele, azaz velük, mivel Tommy fejét egyszerűen nem lehet nem szeretni.
A lépcsőn lerohantak a lányok, teljesen kirittyentve. Úristen, biztos hogy mutatkozok én ezekkel az utcán? Még lerontják a nem létező népszerűségem!

- Veletek is megáldott a Isten! – rázom a fejem. Felállok a bőr kanapéról, így mindenki engem nézett.
- Hova- hova, és én miért nem tudok róla? – vezeti rám tekintetét Tyler.
- Ő parkba, és talán azért mert semmi közöd hozzá? – mentem az előszobába felvenni a Vans cipőm. Drágaságom.
- Most miért vagy ilyen? – csap egyet a lábára, majd szemeit az enyémekbe fúrja.
- Miért? Legyek jó kislány, ha itt vannak a bunkó haverjaid? Ha? Mivel mostanság olyan vagy velem, mintha a kutyád lennék, azért! – veszem fel a szemüvegem, majd magunk után jól bebasztam az ajtót.